Pályázatplakát – plakátpályázat
Nagyon
sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen közeget megkeresve rendezzük meg azt a
pályázatot, amely az online agresszió, zaklatás, diszkrimináció, rasszizmus
ellen mozgósítja, készteti elgondolkodásra, együttdolgozásra a környezetünkben
élő fiatalokat. Ha a biztonságra mentünk volna, akkor csak az osztályban
csináljuk meg, ha viszont nagyon bevállalósak lettünk volna, és nem járnánk
ilyen sok különórára és nem csinálnák mindannyian ezerféle dolgot (hiába,
színes egyéniségek vagyunk), akkor akár az egész várost 'megtornáztathattuk'
volna. Miután általában az arany középút a megoldás, így a kettő között
döntöttünk, és úgy gondoltuk, hogy iskolánkat jelöljük meg célpontként, a Lehel
Vezér Gimnáziumot, ahol közel 700 diák és 43 tanár éli mindennapjait, kora
reggeltől késő délutánig.
Mentorunkkal
és osztályfőnökünkkel egyeztettünk, majd saját osztályunkat (9.N) invitáltuk
először, hiszen őket ismerjük a legjobban.
Viszonylag rövid idő alatt fantasztikus munkák készültek. A csapatunk
leginkább megfigyelőként működött, hiszen nem osztottuk meg közös véleményünket
társainkkal előre, egyrészt mert külön dolgoztunk, másrészt mert nem akartuk
befolyásolni őket. A legfontosabb momentum ebben az össznépi munkában az volt,
hogy bár sokszor nem tekinthető egységesnek az osztályunk, jó érzés volt azt
látni, hogy a csapatért, az osztályért, illetve magáért a feladatért képesek
voltunk/voltak összefogni és komolyan dolgozni.
Miután a kiscsoportos foglalkozás sikerrel zárult, így jöhetett a nagyobb
lépés, serkentsük munkára a sulit.
A szabály,
az szabály, így Igazgató Úr, Antics István beleegyezésével egy általunk közösen
és részletesen megírt, pontos felhívást juttattunk el az iskola rádiójának
sokoldalú diákszerkesztőségébe. A nagyszünetben minden nap ők formálják zenei
ízlésünket, tájékoztatják az iskolalakókat a fontos és még fontosabb
eseményekről. Segítségükkel, így azon a pénteki napon mindenki megtudta az
iskolában, hogy mi is a feladatunk. Ezen kívül szereztünk még egy lelkes
támogatót az ügyünknek, rajztanárunkat, Velkeiné Pócz Ilona tanárnőt, aki
örömmel és kreativitása teljes tárházával állt rendelkezésünkre. Mentorunk
minden osztályfőnököt személyesen „szólított” meg a tanári megbeszélésen, a
mozgalom pontos leírását levélformába csomagolva adta át a tanároknak. A
kérésének megfelelően azon a héten minden osztályfőnök szánt egy órát arra,
hogy beszélgessen a gyerekekkel. A tanárok visszajelzése szerint volt miről
beszélni.
A
meghirdetett leadási határidőre megérkeztek az elkészült plakátok, általában
osztályonként egy. A dolog érdekessége, hogy iskolánkban nyolcosztályos
gimnázium is működik, de a „kicsik” is középiskolásnak gondolják magukat – hát
persze, hiszen gimnáziumba járnak – így ők is részt vettek a feladatban, aminek
mi nagyon örültünk. Az elkészült anyagokból az iskolagalériában kreatív
tanárnőnk segítségével kiállítást rendeztünk, így mindenki megismerkedhet a
többiek munkájával.
2013.
február 13-án a kinevezett zsűrink úgy érkezett a tanáriba, hogy közösen
eldöntjük, melyik a legjobb plakát és melyiket tudjuk beküldeni/feltölteni a
sajátunkkal együtt galériánkon keresztül a csapatlapunkra. Előzetesen
megbeszélésünk szerint – és a meghirdetett pályázatban is úgy határoztuk meg,
tettük közzé, hogy a legjobb három-öt munkát használjuk fel a Tedd O:Da forduló
1. fordulós feladatainak leadásához.
Ám ahogy
összehasonlítottuk, értékeltük a plakátokat, úgy láttuk, hogy mindegyik
különböző, mindegyik másképp közelíti meg az online diszkriminációt. Arról
dönteni, hogy melyek a legjobbak, nagyon nehéz, ezért úgy gondoltuk, hogy
mindegyiket megosztjuk, be fogjuk küldeni. Ami a legmeglepőbb! A galéria képei
iránti érdeklődés nagy volt! Csoportosan álltak diáktársaink egy-egy plakát
előtt, s ahogy „belehallgattunk” beszélgetésükbe, mindenkit megérintett a téma.
Az online agresszió különböző formái úgy látszik nem ismeretlenek a korosztályunknak
… sem.
Az elkészült munkák képeit itt nézhetitek meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése